A harang hogyha téved
Végtelen a léted
Eltünik egy szőnyeg
mögött a szó
És megeszi egy
kismanó
de elhurcolja előtte
és megkínozza
A szó fájdalma
visítása vonzza
röhög majd sír
és törölgeti arcát
magába roskad
és mozog.
Beszorul.
Gondol robban
fölkel nyomban
visít ordít
kiabál
szavakat, mondatokat
cibál
és kacag
kineveti a kárt
amit okoz
és dobálózik
eltapossa a
semmit és
teremt
szavakból
színt illatot
és fényt
buckát
és elbotlik gurul
zuhan süvít a szél
meg nem áll talán
soha de hozzászokik
és más lesz
Mert átváltozik hogy jó legyen
neki
lehetne szalag vagy gömb
egy golyó vagy henger
süvítő szél vagy
iszonyatos tenger
robajjal belecsap a napba
a felhőket űzi
de megáll és szétesik
csobb csöpp
Minden lesz és eltűnik.
'08
