Ha szemeid nézemfejembe mélyen,mint régi,elfeledettmesébenegy viskó, faház.E faházban, hogymi tanyáz,azt a faház falánegy résenkeresztüllátom aszemeiddel.Ami bennt feszülgyönyör ésszépség,a te neveddel.Óh, mily ostobaősz fejem, hogye viskóba sajátszememnem láthat…