Elkapott.
És nem
ereszt el!
Hiába
ordítom
Eressz el!
Nem ereszt
el.
Körbevett
egy
kiürítő
érzés.
Mindent
kiszív
belőlem.
És születik
a
kérdés.
Ki vagy?
Miért
szívod a
vérem?
Megszürkült
és kiüresedett
a létem.
Eressz el!
Kérem!
Miért szívod
a vérem?
Megkérlek
szépen!
Eressz el!
Semmi.
Semmi.
Nem vagyok
én senki.
Nem vagyok
én senki!
Semmi.
Ne oldódj
belém
még jobban!
Ne eméssz
ily lassan
és titokban!
Eressz!
Hagyj
élnem!
Ne kelljen
egy érzéstől
félnem!
Ne szürkülj
el kérlek!
Ne teljenek
oly gyorsan
az évek!
Ne rohanjon
az idő!
Mert lemaradok,
és kifutok
belőle.
Ne szürküljön
a világ!
Több szépet
szeretnék
hallani
felőle!
Izgalmat,
Kalandot,
nem
betont
és
galambot!
Mást!
Folyton mást,
és újat!
Az nem lehet,
hogy ily gyorsan
múlhat!
Meséket!
Fákat!
Őszinteséget!
Ne kelljen
úgy élnem,
mint egy
rágcsáló
kis féreg!
Kalandot!
Vad vihart,
és túrát!
Fagyot!
Csontfagyasztó
teleket!
Ilyen fulladt
semmiségben
élni szinte
nem lehet.
Színesedj
ki világ!
Színesedj
ki újra!
El ne
szürkülj
nekem!
Megunom
az
életem.
'08
