Hullámzok.
Úgy, mint a tenger.
Hullámzok.
Belehalok egyszer.
Körülnézek.
Nincsen sehol semmi.
Hanyatt-homlok gurulok,
el kell innen menni.
Megállít egy kő.
Arra én fölmászok.
Innen nézek körül,
mostmár mindent látok.
De kövem, jaj, meging,
a Dombon vagyok megint.
Mert ez egy domb.
A kövem forog.
Loholok utána, keresem,
csak az árnyékát látom,
de végül meglelem.
Mi lesz, ha nem találom?
Hullámok, hullámok vannak itt.
Most még éppen fönt vagyok.
de a következő leterít,
ha túl erősen, meghalok.
'08
