Elnyomnak, mint
egy csikket.
Fáj, éget, mardos,
és viszket.
Pedig, jaj, én égnék,
füstöm termet töltene.
Az emberek csak néznék!
Így nyomott vagyok, fekete.
Önteném magamból
a szürke, meleg hamut,
Szét kell feszítenem valahogy,
ezt a szúrós, szűk satut.
Szájakat perzselnék,
tüdőket roncsolnék, de nagyon
rúgnék, csípnék, taposnék,
de elnyomnak. Elnyomnak, mert hagyom.
Elnyomnak, mint egy csikket,
de titokban végigégek,
Hamvaimból intek,
felkelek, és újra élek.
'08
