3 bivaly mentén mentem, földet ettem, öregedtem, 4 csillagot vettem, 2-t követtem, nem tudtam, mit tettem, szenvedtem, elmentem. A Nap lement, mikor volt minden. Gyűlöltem a fákat, eredjetek innen! Lábasom is volt, kicsit kopott, raktam egy tüzet, ügyefogyott. Léptem kettőt, megfordultam, majd ismét, tapsoltam hármat, és a tűz égett! Leültem a földre, kicsit nyomott, csillagra ültem hát, de az nyomot hagyott. Ettem egy kis tésztát, aztán nekiláttam szalonnázni, aztán bevillant. Csillagommal raktam hát tüzet. De hatalmas lett. Kerestem hát vizet. Jött egy traktor, tele volt vízzel. Kicsit hideg volt, de örültem neki, és LOCCS, öntöttem ki. Ekkor nagy füst lett. Hirtelen úgy tűnt, teremtek egy világot. Gondoltam miért ne? Hát feldobtam egy csillagot. Az a füstben mindent körberagyogott. Világos lett, arcomon öröm, és örültem. Szép lett. Fényes. Csodás, gondoltam és csodás volt. Beleharaptam hát a szalonnába, hirtelen zöld fény támadt. Beleharaptam újra- rózsaszín! Kék, sárga, piros, lila, narancs, és tüzijáték jött. Remek este! Gondoltam, és remek volt. Úgy tetszett nem lehet már szebb, de ekkor jött egy forgószél! –Talán, mert pislogtam egyet?- És összekavart mindent. Hopilé-hó héka-mékás, szalonnás, tésztás, ragyogó, színes, füstös este! Csodával töltött bukta, és kis kenyerecske. Szerettem az égbe harapni! Olyan friss! Élettel teli. Nade vissza a színekhez. Elért engem. Beleültem, és vártam, kicsit hangos is lett minden! Örültem, hintáztam, szédültem. Körülvett. És úsztam, folyékony lettem és megcsúsztam, magamon! Benne voltam a színekben, ó csodás csillagom. És akkor jött a meleg. Kellemes volt, hisz hideg este volt. Kicsit még ringattam magam, utána elkezdtem bugyborékolni! Talán a meleg miatt? Buborék! Buborék! Buborék! Buborék! Buborék! Buborék! De szép! Gyönyörű! Egészen elkápráztatott. És akkor a színek elkezdték. Nem tudom pontosan hogy csinálták… Próbáltam utánozni őket a lábammal. De túl messze volt. Egy buborékban. És jött egy plazma. Vagy lehet, hogy más volt, egész pontosan, nem tudom. - Buktát!- Kértem, de nem adott. Böfögött egyet, és átváltozott pillangóvá. Elővettem hát egy zsebkendőt a zsebemből, beleásítottam, és megsimogattam, és bukta lett. Ne haragudj, szóltam neki, és megharaptam. Visított, és ízlett. Lekvárosan vérzett. Egyszer színes hullámágyam megringatott lágyan. Nana, szóltam volna, de tele volt a szám. Hopp szóltam mostmár komolyan, és lágyan lehulltam a földre, mint egy madártollpihe. És akkor kicsit rajz lettem, majd festék. Hirtelen massza lettem, visszanyertem tömör, valós testem! Ez így nem járja ravárnya! Mondtam, majd megettem. Visszamentem hát a tábortűzhöz, leültem csillagomra, dúdolva, szalonnát kapargatva. Ittam a csillagból. Gurgumrahámuk érzés lett rajtam úrrá. Kicsit meleg volt, de isteni. És most éreztem, hogy fura. Homlokom az orrommal és szememmel előre nyúlt, lehajolt, és láttam a számat. Tátva maradt. Leesett államat még gyorsan fölvettem, és követtem a csillagot. A fogaimtól kicsit megijedtem, elég nagyok voltak. Viszont lehetett csúszdázni. Lesiklottam hát a nyelvemen. Kicsit öklendeztem, de kibírtam hányás nélkül. Szinte lebegtem. És elfelejtettem miért jöttem ide. Hahó! Csillagmanó! Árnyék! Csúsztam tehetetlenül. Sötét volt, és egyre sötétebb lett. Rozsdás, barázdás fal mentén vitt az út. A csillagom világított elől. Mi lesz, ha beszorulok kérdeztem magamtól, de csak nevettem! Az nem lehet, és haraptam egy kis burgonyát. Háromra csettintek üvöltöttem, és a visszhang kinevetett. Nem szép tőled, szemtelen! Szóltam rá, de kicsit elkéstem! KETTŐ! Hé, ez komoly kérdeztem magam. Válaszra sem méltatlak! Morogtam, majd hirtelen! HÁROM! Csett-Csatt-Csitt-Csutt csettintettem. Jaj, és levitt az örvény. Hogy kerültem egy wc-lefolyóba? Kérdeztem dühödten, de kinyitottam a szemem, és tudtam, hogy csak tévedés volt. Elágazott az út, és most először választanom kellett. Elővettem egy kis madarat és csipogtam neki. Megdöglött. Na! Mondtam. Nem szép dolog. Majd átváltozott parfrissá, és megcsapott. Node kérem-szépen. Nem otthon vagy te! És megharaptam. Lenyeltem. Kicsit megizzadtam. Ledőltem. Fáradt voltam, és elaludtam. Virágokról, és méhecskékről álmodtam, de jött egy rinocérosz és káromkodott. Rászóltam, hogy hagyja abba, erre haragra gerjedt, és hozzámvágott egy tulipánt. Nekem nem is kellett több. Huss hej hadd kikur kikor mikur suttogtam, és átváltozott a tulipán. A rinocérosz megijedt, és hátrahőkölt. Bocsánatot kért a virágoktól, a méhektől, és akkor barátok lettünk. Én ráültem, és ő elvitt. Az ég felé. Egyre hidegebb lett, úgyhogy fölvettem a kabátom, ő nem fázott azt mondta. Láttuk a csillagokat. Elkezdett rohanni. Simogattam. De egyszer csak beleestünk egy befőttbe. Valami lekvár. Ettünk egy keveset, majd megpróbáltunk kimászni. Nem ment. Azt mondta álljak a hátára. Ki is másztam, de ő megfulladt. Majd telesírtam a befőttet, így már békében nyugodhatott. Én pedig szomorúan ültem egy üveg befőtt tetején, amiben egy döglött rinocérosz van. Majd arra jött egy csillag, és én felmásztam rá. Jegyeket bérleteket! Mondta, és kihajított. Felkeltem. Magamba zárkózottan, de kirepültem. Raktam egy tüzet, és szalonnát ettem.
